Szerinted? Te mit gondolsz?

Nemrég voltam egy randin, ahol a másik fél folyamatosan a telefonját nézte, üzenetekre válaszolt, és alig figyelt rám.

Amikor szóvá tettem, azt mondta, hogy csak „fontos dolga volt”.

Szerinted ez még belefér, vagy ez már tiszteletlenség?

Egy barátom kölcsönkért tőlem egy nagyobb összeget, mert állítólag nehéz helyzetben volt. Azóta eltelt több hónap, de mindig csak halogatja a visszaadást.

Ami igazán zavar, hogy közben látom, hogy jár szórakozni, új dolgokat vesz, szóval nem úgy tűnik, mint akinek nincs pénze.

Te mit tennél a helyemben?

Egy kapcsolatban minden rendben van, de az egyik fél néha belenéz a másik telefonjába anélkül, hogy szólna.
Szerinted ez még belefér, vagy már itt vége a bizalomnak?

Egy lány mesélte:

A párja konkrétan megsértődik, ha nem válaszol pár percen belül az üzeneteire.

Ha dolgozik, akkor is elvárja, hogy reagáljon, különben jönnek a passzív-agresszív megjegyzések.

A srác szerint ez teljesen normális, mert „ha fontos neki, akkor válaszol”.

Szerinted ez még belefér, vagy ez már túl sok?

Kb. 2 hónapja elkezdtem ismerkedni egy nálam pár évvel fiatalabb sráccal. Eddig sok minden jól alakult, volt kémia, illedelmes volt, figyelmes, jó volt vele lenni. Kezdtek is érzéseim lenni. De van valami, amin nem tudom túltenni magam. Kiderült, hogy ő mindent amit mondok neki, akár magánéleti dolgaim, kifecsegi, tovább adja a barátainak...konkrétan egészségügyi problémámról beszélt nekik, továbbá arról is, hogy én milyen pártra szavaztam korábban - ebből gúnyt is űztek (ezt ő mondta el nekem). Ezek a történtek most annyira megtörték a bizalmam, hogy nem tudom, hogyan tudnék ezek után újra bízni benne. Leszögezem, a barátaival még nem is találkoztam, tehát számomra vadidegeneknek fecsegett ki komoly dolgokat rólam. Ti mit tennétek a helyemben? Adnátok neki esélyt? Vagy zárjam le?

Érdekelne, hogy a beszélgetés hogyan alakult, és mi vezetett a személyes találkozóhoz?

Éppen vasaltam (férfi vagyok), amikor váratlanul beugrottak az anyai nagyszülők, hogy megnézzék az unokákat. Egy perce sem voltak itt, amikor az apósom belémállt, hogy milyen sz@r, alárendelt papucs vagyok, amiért női munkát végzek, bezzeg a füvet már vagy két hete le kellett volna nyírni. A feleségemet is osztotta, hogy háziasszonyként megbukott, nem erre nevelte őt.

Több se kellett nekem, nem túl irodalmi stílusban távozásra hívtam fel. Az anyósomnak felajánlottam, hogy maradjon itt, majd később hazaviszem, de végül nem élt ezzel. Az apósom kissé ellenkezett, hogy legalább pár percre megnézze az unokákat, de amúgy egyáltalán nem értette, mégis mi a gond a viselkedésével. Ennyit sem hagytam neki, megfogtam a karjánál fogva és kirángattam az ajtón kívülre. Baja nem esett, de nem lepne meg, ha lenne egy szép kék-zöld folt a karján.

A feleségem teljesen egyetértett velem, meg is köszönte a határozott fellépést, ellenben amikor anyámnak elmeséltem a történetet, ő azt mondta, kezelhettem volna finomabban a helyzetet. Ti mit gondoltok?

Amikor kettesben vagyunk, minden rendben, de társaságban teljesen megváltozik: beszól, viccet csinál belőlem.

Azt mondja, hogy ez csak „poén”.

Szerinted ez belefér?

A párom többet keres nálam, és szerinte ezért teljesen természetes, hogy ő kevesebbet adjon bele a közös költségekbe.

Szerintem viszont ez nem így működik.

Szerinted kinek van igaza?

Van egy ismerősöm, aki konkrétan soha nem érkezik időben. Mindig 10–20 perc késés, de mindig van valami sztori: dugó, munka, bármi.

Egy ideig még elment, de most már inkább tiszteletlenségnek érzem.

Te mit gondolsz?

Tegnap ezt mesélte egy ismerősöm:

Van egy „barátja”, aki csak akkor ír rá, ha kell neki valami. Egyébként teljesen eltűnik.

Szerinted ez belefér, vagy ez már kihasználás?

Őszintén: ha nincs mit titkolni, akkor oké, vagy ez már alapból a bizalom hiánya?

Egy srác írta:

A párom mindig tudni akarja, hol vagyok, kivel vagyok, és mit csinálok. Ha nem válaszolok gyorsan, már jönnek a kérdések.

Azt mondja, hogy ez csak azért van, mert aggódik értem.

Szerinted ez még belefér, vagy ez már túl sok?

Egy lány írta:

Volt egy randink, minden tök jól ment, beszélgettünk, nevettünk, semmi kínos nem volt.

Utána viszont egyszerűen eltűnt. Nem válaszol, nem ír, mintha nem is léteznék.

Szerinted ez belefér, vagy minimum annyi járna, hogy szól?

Egy ismerősöm rendszeresen mások előtt alázza a gyerekét, mert szerinte így „tanul meg viselkedni”.

A gyerek láthatóan kellemetlenül érzi magát, de a szülő szerint ez teljesen rendben van.

Szerinted ez belefér a nevelésbe?

A párom néha másokkal flörtöl chatben. Azt mondja, hogy ez teljesen ártatlan, mert „nem történt semmi komoly”, és szerinte ez nem megcsalás.

Engem viszont ez zavar, mert úgy érzem, hogy ez már túlmegy egy határon.

Szerinted ez belefér egy kapcsolatba?

A párom nagyon gyakran hozza fel a volt kapcsolatát, szinte minden beszélgetésben előkerül.

Nem tudom eldönteni, hogy ez normális, vagy inkább azt jelenti, hogy még nincs túl rajta.

Te mit gondolsz erről?

Szinte minden nap látok olyat, aki kihangosítva telefonál a buszon vagy villamoson.

Az egész jármű hallja a beszélgetést, és még ő van felháborodva, ha valaki rászól.

Ez szerinted belefér?